Kezdhetném csak úgy filmsztárosan: „A nevem Zoltán. Kappéter Zoltán. Nem tudom, mi tett olyanná, amilyen vagyok, de hatalmas űrt hagyott bennem…” bla bla bla.
De a tények a következők:
Első „szakmai” lépéseimet Nagykanizsán tettem meg, Ambrus Márta támogatásával. A középiskolát Pécsen a Művészeti Szakközépiskolában végeztem ötvös szakon, Nádas Éva ötvös művész irányításával. Majd az Iparművészeti Egyetem formatervező tanszékén tanultam tovább. Egyetem után kisebb cégeknél dolgoztam részt vettem egy világszabadalom kifejlesztésében és bevezetésében ( …”mozdulatlan mozgó plakát” vagy mi volt a fantázia neve…). Innen újabb kis reklámügynökségek következtek, majd a megboldogult Satelit televízió média megjelenéseit terveztem majdnem egy évig.
Részt vettem pár pályázaton, ahol díjakat is sikerült nyernem. Kaptam pár ösztöndíjat. De ezek annyira lényegtelenek, hogy nekem is úgy kellene utánuk néznem.
Mostanság csakis a munkámnak és a családomnak élek. Amikor nem dolgozom velük foglalkozom, amikor nem velük vagyok dolgozom. Nincsenek emlékeim arról, hogy mikor döntöttem el, hogy erre a pályára lépek. Voltak kitérők, de azok sohasem voltak hosszabb életűek, mint egy röpke pillanat. Mindig is rajzoltam, tárgyakat terveztem, a szép és használható dolgokért rajongtam. Folyamatosan erős késztetés hajt, hogy amit teszek, az mindig megfeleljen az általam állított mércének … nincs egy pillanat, ami nem szülne kétségeket afelől, hogy jó-e amit kiadok a kezemből.
Az egyszerűséget, következetességet, folytonosságot kedvelem és követem a munkámban. Azt vallom, hogy nincs véletlen siker, csak olyan amiért kőkeményen megdolgoztam.
... Kezdd azzal, amit tudsz, aztán találd fel újra. Semmi kétség, a művészet mágia, de a legkülönlegesebb művészet is a szerény mindennapokban kezdődik...
A szüleimtől kaptam örökségül a tehetséget, hogy rajzolhassak, rajztanáraimtól (Fischer György - szobrászművész, Valkó László - festőművész) a művészet iránti rajongást és szeretetet, Somogyi Klára iparművésztől az alkotáshoz szűkséges elméleti és gyakorlati eszközöket.
A Pécsi Művészeti Szakközépiskolába négy hosszú és tapasztalatokban gazdag év után érettségiztem szövő (textil) szakon. Majd egy évre belekóstoltam a rajzfilmkészítés szines világába. Az Iparművészeti Főiskolán már az első év után biztosan éreztem, hogy a textil helyett a grafika áll közelebb a szívemhez. Elbűvöltek a betűk, a vonalrajzok, a szép könyvek. Illusztrációkat készítettem a tusrajztól a linómetszeteken át a naturális festésig. Megismertem a nyomdaipari technológiákat, bár ennek csak később, a gyakorlatban láttam igazi hasznát.
A mesterdiploma után kipróbálhattam magam: dolgoztam könyvkiadónak, reklámügynökségeknek, egyéni megbízóknak. Megtiszteltek azzal, hogy felkértek az állami oklevelek (pl. Kossuth díj) címzésére, később a Magyar Állam Nagyköveti- és az Elnöki Könyvének vezetésére.
Férjemmel eredményesen és hatékonyan tudunk együtt dolgozni és az évek során sikerült elég tapasztalatot, rutint és elégedett ügyfelet szereznünk egy saját cég elindításához.
Örömmel tölt el, hogy azzal foglalkozhatok, amit legjobban szeretek és látom megvalósulni a terveimet.